Óbuda, vasárnap délelőtt 11 óra, és "csak" 4km. Azért tettem idézőjelbe, mert ez volt életem legdurvább 4 kilije, pedig csak amolyan lelkiismeret futásnak szántam a karácsonyi habzsolás közepette. Közel másfél hónapja nem futottam a sérülésem miatt és hiába próbáltam meg odafigyelni az étkezésekre, csak felszedtem 5 kg plusszt... Ennek ellenére bíztam az alap kondíciómba és hogy sima ügy lesz ez a futás. Hát nem így történt. Szokás szerint ohne bemelegítés, a rajt csúszott úgy 20 percet én meg épp a Sportband-el voltam elfoglalva mikor hirtelen elrajtolt a mezőny. Gondoltam meghúzom az elejét, ne hogy túlságosan leszakadjak.... Ez a taktika az első 500 méterig működött, ugyanis már itt éreztem hogy kiköpöm a tüdőm és ez így nem fog menni. Az órám szerint végig kb 4'50"-es kilométereket futottam de én ezt kb a duplájának éreztem. Alig kaptam levegőt, a lábaim mint a beton és hasamra is mintha plusz súlyokat rögzítettek volna. Szenvedés volt a köbön! A célban légszomj meg minden :) Komolyan el sem hittem, hogy ezelőtt viszonylag simán félmaratont futottam. Azért örülök, hogy egy ilyen rövidtávon tanultam meg azt, hogy a hónapok alatt megszerzett kondíció is hipp-hopp elillanhat és bizony az ilyen kis futásokra is készülni ill legalább heti 2-3 alkalommal sportolni kell valamit.
