Running Metal

„Mindannyiunknak vannak álmai. De az álmok megvalósulását sorrendben megelőzi az elhatározás, az alázat, az önismeret, és a rengeteg erőfeszítés.” Jesse Owens

Friss topikok

  • kisviola: Köszi, hasznos bejegyzes volt, latom nem mai darab, de a google talalatok közül ez volt a leghaszn... (2012.09.06. 14:04) Sípcsonti ínhüvely gyulladás...
  • Export: Most kezdem futó "karrieremet", metált hallgatok, ott voltam ezen a koncerten. Jó kis blog lesz ez... (2010.07.07. 15:36) In Memoriam: PANTERA

HTML

Balaton Félmaraton - 2009.11.15

2009.11.22. 19:19 | Borzi+ | Szólj hozzá!

Mivel az első nem hivatalos félmaratonon már túl vagyok, ideje volt kipipáni a hivatalos verziót is, uh nov 15-én reggel tízkor landoltunk Siófokon, kollégámmal Hapka Tamással. Rövid rajt/cél zóna szemrevételezés (két azonos 10,5-ös kört kellett futni) majd vissza az autóhoz ahol kis öltözés ill. magam részéről banán,izotóniás ital+fájdalomcsillapító input. Sajnos közel 3 hét teljes pihenés után sem jött helyre a sípcsonti ínhüvely gyulladásom, így csak emiatt izgultam/féltem, hogy végig bírom-e. Rajt előtt 15 perccel kis nyújtás, majd beálltunk a mezőny feléhez.

11:00-kor rajt. A szokásos tülekedés nem volt vészes, egész gyorsan eloszlott a tömeg a széles utcákon. 2-3 km körül sem volt nagyon lassú a tömeg tempója de éreztem, hogy lehetne menni, uh 7 km-ig folyamatosan előztem és a tervezettnél kicsit erősebb iramot mentem. Frissítő már 3,5 km-nél volt, ahol jól tettem, hogy kortyoltam egy keveset és felmarkoltam egy szőlőcukrot, mivel a követlező frissítő csak a célban volt 10,5 km-nél!!!! 7km után picit visszavettem a tempóból és próbáltam beállni végig egy kellemes ritmusra, mivel még nagyon messze volt a vége! 9 km-nél betoltam egy Power Bar zselét, hát az az "íz"….kerülgetett a hányinger rendesen, ráadásul víz hiányában pláne nehezen csúszott le. Egy kis segítséget jelentett, de annyira sokat azért nem dobott rajtam. Tudván, hogy 14-21 km-ig nincs frissítő az utolsó lehetőségnél igyekeztem mind meginni a 2dl vizet. És innen kezdődött a pokol. Erőm már csak arra volt, hogy ne lassuljak tovább és éreztem, hogy kemény lesz a vége. 17 km-ig egész jól túléltem, de ott egyszer csak minden erőm elhagyott és fizikailag ill. (ami rosszabb) pszichésen sem tudtam összeszedni magam. Semmivel sem tudtam elterelni a figyelmem, senkivel sem tudtam menni így kezdtek egy páran visszaelőzni. 3x lassabban teltek a méterek/kilóméterek. Az utolsó 1,5 km egy hosszú egyenes volt ahol már lehetett látni a célt. Így már konkrétabb viszonyítási alapom volt a végével kapcsolatban, uh lelkileg picit könyebb volt, továbbá az útmentén álló emberek is drukkoltak mindenkinek ami további lökést adott. Az utolsó 200m kifejezetten könnyű volt, szinte "berepültem" a célba :) A nettó idő pedig 1:51:41. Örültem, hogy vége, hogy bírta a lábam és hogy relative jó időt futottam.

Az első kör 54:26 ami akkor pici csalódás volt, reméltem 51-52 perc körül letudom, de szerencsére a második (érzésre sokkal lassabb) 10,5-es kör is bőven egy órán belül volt (57:07) így sima ügy volt 2 órán belül letudni. A Nike Sportband szerint az utolsó 3 km-en, minden egyes kilóméterem 1-1 perccel lassabb volt a normál tempómnál, uh ha nem hagyok ki 3 hetet biztos meglehetett volna 1:50-en belül is a félmaraton. No mindegy, majd legközelebb….. A befutócsomagban lévő csokikat és vizet fénysebességgel magamba gyűrtem, aztán még az autónál is banán,szendvics és ásványvíz. A fotók rólam megint "remekül" sikerültek, uh inkább megkímélnék tőle mindenkit :) Rengeteg fotó: itt és itt

Címkék: balaton futás; félmaraton;

A bejegyzés trackback címe:

https://runningmetal.blog.hu/api/trackback/id/tr221544485

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása