Két pihenőnap után ismét egy 10-es volt betervezve, aztán egy nagyon kellemes 12,35km lett belőle egész jó idővel és az utólsó 700m-en egy komoly sprinttel. Már 4km után éreztem hogy egy nagyon stabil pulzus tartományra állhattam be és a világból is kifutnék ezzel a tempóval. Bal térdemet 6-8km között kicsit éreztem, de aztán ez elmúlt és sikerült csak a futásra koncentrálni. Utoljára ennyire könnyűnek a 12km-t a 2008-as Vivicittán éreztem, ahol a célba érés után még simán ment volna 2-3km és ott is megtudtam húzni az utolsó 1,5 km-t.
